Három évvel saját temetése után telefonált haza egy ukrán katona
A halálhírt DNS-azonosításra alapozták. „Azt mondtam: »Jól van, ha tényleg az én fiam, ha egyezik a DNS, hazahozzuk«” – idézte fel Natália. A maradványokat két zsákban hozták haza Velykyi Doroshivba. A koporsóba katonai egyenruhát helyeztek, az anya pedig személyes tárgyakat tett mellé. „Beletettem egy tréningruhát, egy elegáns kabátot és néhány szép cipőt… és tettem bele valami ennivalót is. Arra gondoltam, hogy a szegény fiú fogságban volt, valószínűleg éhezett. Tettem bele kekszet, csokoládét, ilyesmiket” – mondta. Az idei év elején az ukrán hadifoglyok koordinációs központja újra felvette vele a kapcsolatot. Ekkor közölték vele: Nazar valójában él, és Oroszországban tartják fogva. Február elején azt is elárulták, hogy a következő fogolycserébe bevonják. Natália azonban csak akkor hitte el igazán, hogy fia életben van, amikor meghallotta a hangját a telefonban. Nazar jelenleg egy ukrán rehabilitációs központban tartózkodik. Szabadulása óta még nem találkozott személyesen édesanyjával, de naponta legalább egyszer videóhíváson beszélnek. A fogságban átélt eseményekről egyelőre keveset mond. Csak annyit említett, hogy gyakran verték. Sok ukrán hadifogoly számol be arról, hogy az orosz fogságban erőszaknak, megalázásnak és kínzásnak voltak kitéve. A család számára a csoda már megtörtént: a fiút, akit eltemettek, visszakapták. Egy kérdés azonban továbbra is nyitva maradt. Ha Nazar életben volt – akkor kinek a maradványait temették el a neve alatt?
Forrás: Pravda.ua




















